03 - Kórház

Harry

- Mi történt? – kérdezte Lou.

- Megjelent az exe… veszekedtek, majd meg akart engem ütni, de Lis elém ugrott, így őt ütötte le.

 - Szorítsd jó szorosan a fejéhez! – magyarázta.

- Azon vagyok! - feleltem kicsit ingerülten.

 - Megérkeztünk! - állította le a motort, majd kiszállt a kocsiból és kinyitotta az ajtót. Befutottunk a recepcióra.

- Gyorsan egy hordágyat! - kiáltotta a nővér. Meghozták a hordágyat és ráfektettem Lisát, majd eltolták.

 - Nyugi, Harry! Nem lesz semmi baj! - nyugtatott Lou.

 - Remélem! - ültem le az egyik székre és a kezembe temettem az arcomat. - Remélem nem lesz semmi baja! Tudom, hogy csak egy napja ismerem, de eszméletlenül beleszerettem ebbe a lányba! Ha valami baja esik, én abba belehalnék. Egy napot se bírnék ki nélküle.

- Srácok! - kiáltotta valaki. Felemeltem a fejem… Liam és Niall volt az.

- Ti mit kerestek itt? - kérdeztem csodálkozva.

- Louis mondta, hogy megsérült a barátnőd és hogy korházba kell vinni. - magyarázta Niall

- Lis nem a barátn... – nem tudtam befejezni, ugyanis Lisa szobájából kijött egy orvos. - Doktorúr! - szaladtam oda hozzá. - Hogy van Lisa? – kérdeztem.

- Tomorrow kisasszony... remekül van!  Stabilizálva lett az állapota és a sérülését pár öltéssel összevarrtuk. Holnap már hazamehet, de estére bent tartjuk megfigyelésre. Nem lesz semmi baj! - veregetett vállba a férfi.

- Köszönöm! - fújtam ki a levegőt.

 - Meg mondtam, hogy minden rendben lesz! - ölelt át hátulról Lou.

- Szerintetek bemehetek hozzá? - fordultam a srácokhoz.

- Szerintem igen! - helyeselt Liam. Elindultam az ajtó felé, rátettem a kezem a kilincsre, vettem egy mély levegőt és benyitottam.

- Harry! - suttogta Lis.

- Lisa…

Lisa

Kinyitottam a szemem és egy kórteremben ébredtem. Valaki matatott mellettem.   Odafordultam és az orvos volt az, aki épp a kórlapomba írogatott.

- Á! Tomorrow kisasszony… hogy érzi magát? - világított a szemembe, ami nagyon nem esett jól.

- Öhm… jól… csak a fejem fáj és rettentően szédülök! – hunyorogtam.

- Ez természetes! Egy kis pihenés és már is jobban lesz! – kacsintott.

- Köszönöm, Doktor úr! – mosolyogtam.

- Kérlek! Csak Tom! - mosolygott.

- Tom. Rendben. Akkor köszönöm Tom! – nevettem.

- Nincs mit! - kacsintott egy utolsót és kiment. Remélem nem fog rám szállni! Félreértés ne essék, jól néz ki, de én Harryt szeretem... és olyan jó lenne, ha itt lenne! Gondolatmenetemet egy ajtónyitódás zavarta meg.

- Harry... – suttogtam.

- Lisa! - futott ide hozzám és szorosan megölelt. - Annyira örülök, hogy semmi bajod! - fogta keze közé az arcom és egy puszit lehelt homlokomra.

- Ugyan, ez csak egy apró kis karcolás... – hárítottam.

- Apró kis karcolás, ami miatt majdnem meghaltál! – Istenem, de cuki, amikor ennyire aggódik!

- Igen, de itt vagyok… hála neked! - öleltem meg.

- És Louisnak - simogatta hátam.

- Milyen Louis? - távolodtam el tőle.

- Tomlinson – mosolygott.

- Úristen! Ezt nem hiszem el! Találkoztam Louis Tomlinsonnal... és én semmire nem emlékszem belőle… - szomorodtam el.

- Ki kell mennem valamiért, addig maradj itt... -állt fel. - El ne vessz! - mosolygott és kiment. Találkoztam Louis Tomlinsonnal… a… a… One Direction-ből… és semmire sem emlékszem, mert az a hülye Daniel úgy leütött, hogy majdnem meghaltam... Még egy ok amiért jobban utálom!

- Hogy van a beteg? - basszus úgy megijedtem, hogy megfagyott bennem a vér is… Már készültem arra, hogy leordítsam, de amikor megfordultam, lefagytam.

- Öhmm… öhmm… hihi… ööö... – Úristen, de béna vagyok!

- Nem hangzik valami kecsegtetően… - nevetett Louis. Igen… Louis Tommlinson!

- Nem, nem, nem! Jól vagyok csak… uramisten… te Louis Tommlinson vagy! - böktem ki nagy nehezen. Apám, a szívroham kerülget!

- Igen. Te pedig... - ült le a székre. – Várj, meg ne mond! Tudom… áá előbb mondta Harry… öhmm - gondolkodott mire én hangosan felnevettem. - Megvan! - jelentette ki büszkén. - Lisa! - mosolygott önelégülten.

- Talált, süllyedt! – nevettem. - De a teljes nevem Lisa Tomorrow! – mosolyogtam.

- És amúgy jobban vagy? – kérdezte.

- Igen… csak a fejem szét akar robbanni, meg rettentően szédülök, de ezeket leszámítva igen! – mondtam. - És Louis… Harry mesélte, hogy te hoztál be a kórházba… Köszönöm!

- Semmiség csajszi! – kacsintott.

- Na? - jött be Harry. - Megismerkedtetek? – kérdezte.

- Ühümm... - állt fel Lou. – Vigyázz, mert a végén még ellopom! – nevetett.

- Na, azt merd meg! – felelte Harry.

- Oké! Oké! - tette fel a kezét megadásképp. - A tiéd lehet! - veregette vállba.

- Sejtettem… - nevetett fel.

- Na, jó! Megiszok egy kávét szerintem… fél óra és visszajövök! - nézte az óráját.

- Addig szólj a srácoknak, hogy bejöhetnek! Niall nagyon kíváncsi, hogy mi van vele! – mondta.

- Remélem nem halottam félre! – mosolyogtam. - Niall… Liam is itt van? - bújt elő belőlem a Directioner.
- Igen… mindenki itt van! - nevetett Harry. Lefagyhatatlan mosoly jelent meg az arcomon. Nem hiszem el, hogy találkozok a One Directionel... vagyis az egész bandával. Niall meg kíváncsi, hogy, hogy vagyok. Jézusom!

- Rendben, akkor szólok nekik! - ment ki Louis.

- Lis ugye tudod magad kontrolálni és nem kezdesz el sikoltozni? - ült le mellém Hazz.

- Hogy sikoltozzak, amikor még vécére elmenni sincs erőm? - húztam fel a szemöldökömet.

- Ez igaz… - mosolygott. - Gyere ide! - húzott magához és megölelt. Olyan jó Harry illata! Ölelkezésünket egy halk ajtónyikorgás zavarta meg.

- Öhmm… zavarunk? - kérdezte cukin Niall. Mögüle feltűnt Liam is. Jesszuskám… teljesült egy álmom, amit már vagy öt éve dédelgetek…

- Nem, gyertek csak be! - karolt át Harry. A srácok leültek egy-egy székre és minket figyeltek. Pontosabban… engem. - Be szeretném mutatni Lisa Tomorrow-ot!

- Sziasztok! - köszöntem halkan.

- Nem harapunk! - nevetett Niall.

- Csak ha kell! - kacsintott Liam. - És hogy vagy? – kérdezte.

- Jobban… - mosolyogtam.

- Ennek örülök! Tudod Hazz nagyon ki volt készülve miattad! - magyarázta Niall. Felnéztem Harryre, aki elmosolyodott és szorosan a nyakához bújtam.

- Mondtam, hogy ne aggódj annyit nem lesz semmi baja! - nevetett Liam.

- Tényleg amúgy hogy történt ez az egész? - tette fel a világ legjobb kérdését Niall.

- Öhmm… - hajtottam le a fejem. – Hát… nem igen emlékszem pontosan… - hazudtam. - Csak arra, hogy Daniel megvert… egy sikátorban és Harry pont arra járt… és megmentett. Hazakísért és végig ott volt velem… egyszer csak megjelent Daniel és Harryt akarta leütni, de elé álltam, így engem... ütött le… - az utolsó szavakat már suttogva mondtam, mivel már a sírás határán voltam. Hazz megsimogatta a vállam és magához ölelt.

- Daniel… a volt barátod ugye? - kérdezte Liam. Válaszként csak bólintottam. Nem tudtam visszatartani könnyeimet, így halk zokogásba kezdtem, mire Harry szorosan átölelt.

- Semmi baj… shh… - simogatta a hátam. Azt éreztem, hogy valakik még átöleltek hátulról. Gondolom csak Niall meg Liam lehet az.

- Ne sírj, mert akkor mi is sírunk! - hüppögött Liam.

- Most biztos hülyének néztek, hogy itt bőgök… - töröltem meg szemeimet.

- Miért néznénk hülyének!? Mindenki szokott sírni! - simogatta meg a karomat Niall.

- Köszönöm srácok! - csúszott egy mosoly az arcomra.

- Csoportos öleléééés! - kiáltotta el magát Niall és mindenki engem ölelt körbe.

- Levegőt azért kaphatnék? – nevettem. - Meg ne fujtsatok… - feleltem nevetve.

- Ja! Nekem a későbbiekben szükségem lesz rá! - tolta el finoman a srácokat Hazz.

- Értjük Hazz, hogy mire lesz szükséged rá… - mosolygott perverzül Liam.

- Háááát… most, hogy így mondod… - töprengett el Harry. Jesszuskám… most komolyan a nem létező nemi életemet tárgyalják ki? Hova csöppentem én?

- Most komolyan a nem létező nemi életem tárgyaljátok ki? – nevettem.

- Hát valakinek azt is kell… - horkant fel Niall.

- Majd Harry meg is teszi! - kiáltott fel Liam, mire mind a három srác felnevetett.

- Atya úr Isten! - temettem arcomat a kezeimbe. - Ti mindig ilyen perverzek vagytok? - tettem fel a nagy kérdést.

- Csak alkalmanként.-jelentette ki Harry

- Jó téged megértelek, hogy perverz vagy… meg Liamet… de Niall… rólad azt hittem egy csendes kis ír manó vagy! - az utolsó szavakat már nevetve mondtam.

- Micsoda? - csattant fel Liam. - Niall a leghangosabb a bandából! És rólam miért hiszed azt, hogy perverz vagyok? – kérdezte.

- Mert ha rád néz valaki, egyből az ugrik be, hogy húú, de szexi pasi… - magyaráztam. - És a szexi pasik kilencvenöt százaléka perverz... – mosolyogtam. - Nézz csak Harryre… ő szexi is meg perverz is… - mutattam az említett személyre.

- Ezt elismerésnek veszem… - büszkélkedett Hazz.

- Az én szememben pedig te egy roppant perverz lánynak tűnsz… - simogatta láthatatlan szakállát Liam.

- Heh… nem ismersz te engem annyira! – hunyorogtam.

- Majd kialakul… - tárta szét karját.

- Viszont lehet, hogy mennünk kéne... - nézett telefonjára Niall, majd felállt Liamel együtt.

- Jobbulást csajszi! - nyomott egy puszit homlokomra Liam. - Jövünk majd látogatni! – kacsintott.

- Rendben! – mosolyogtam.

- Vigyázz magadra… - adott egy arcra puszit Niall. - Pihenj sokat! - ölelt meg.

- Oké, meg lesz! - simogattam a hátát.

- Sziasztok! - köszöntek el kórusban, majd elindultak az ajtó felé, amin bejött Lou.

- Hova? Hova? – kérdezte.

- Haza és te is jössz! - magyarázta Liam.

- Oké csak beugrok a pulcsimért meg elköszönök! - jött be. A fotelból felvette a pulcsiját majd odajött hozzám. – Pihengessél, és ne erőltesd meg magad…vili? – kérdezte.

- Vili! – nevettem, majd adtam egy puszit neki.

- Na, akkor léptünk… - vette fel pulcsiját. - Aztán semmi huncutkodás! - nevetett majd kifutott az ajtón.

- Ez hülye… - dőltem nevetve Hazzhoz.

- Szokása… - karolt át.

- Olyan álmos vagyok, hogy leragadnak a szemeim… - dőltem el nevetve az ágyon.

- Akkor talán ideje aludni! - feküdt mellém és meglepett a következő mozdulata. Átkarolt, majd a fejemet a mellkasán nyugtattam. Olyan jó hallani Harry szívdobogását… igaz kicsit szabálytalan… de mégis olyan… megnyugtató. - Jó éjt! - puszilt bele a hajamba. Felnéztem gyönyörű zöld szemeibe, és azonnal elvesztem bennük. Lassan közeledni kezdett… és megcsókolt.

Bocsánat hogy ilyen rövid lett :/ Remélem azért tetszett ;) Sok még mindig a tanulni valóm :D Csináltunk ma egy vizsga elötti próba vizsgát..éééés..hááát..Mindenki megbukott :D Van még mit csiszolgatnom a varrási technikámon :D Igérem igyekszem egy kicsit elöbb hozni a részeket!! :*

~Mrs.Tomlinson~

Sorry.. :(

Bocsánat hogy nem tudom hamarabb hozni a részt de rengeteg a tanulni valóm mivel Április 11-én szintvizsgám lesz (Kovács Margit Éljen!!!) Megigérem igyekszem a kövi résszel!! Megpróbálom beszoritani valahova ;) 

~Mrs.Tomlinson~

02 - Harry

Lehetséges, hogy meghaltam? Vagy hallucinálok? Nem! Ez ő!

- Jól vagy? – guggolt le elém.

- Pe… Persze… - dadogtam – Te… Harry Styles vagy… a One Direction-ből? –böktem ki nehézkesen.

- Te pedig az a lány, akibe beleütköztem a repülőn! – mosolygott.

- Az te voltál? – ráncoltam össze a szemöldököm és közben felsegített, de összerogytam. – Au… A lábam! – sziszegtem.

- Nagyon fáj? Rá tudsz állni? – kérdezte.

- Nem hiszem… nagyon fáj! – néztem gyönyörű íriszeibe.

- Hát, akkor nem tehetünk mást! – mosolyodott el és filmes stílusban felkapott, mire én hangosan felnevettem.

- Egyáltalán tudod, hogy merre lakom? – kuncogtam.

- Hát… az igazság az, hogy… nem – hunyorgott.

- Sejtettem! – nevettem fel. – Innen nem messze… van egy „luxusvilla”, ahogy apám nevezi – magyaráztam.

- Ömm… - töprengett. – Ja, az tudom, hogy hol van! – kiáltott fel nevetve.

- Na, már tudod, hogy hol lakom! – mosolyogtam.

- Már csak a nevedet kell megtudnom! – mondta, miközben egy csábító mosolyt lövellt felém. Istenem, azok a gödröcskék! Meg akarsz ölni, ember?

- Lisa… Lisa Tomorrow – dadogtam.

- Nos, Lisa… ahogy látom megérkeztünk! Letegyelek vagy vigyelek be? – húzta féloldalas mosolyra ajkait.

- Azt hiszem innentől már menni fog! – szálltam le, és mintha a fájdalom egy pillanat alatt elillant volna. Kinyitottam az ajtót, és beljebb invitáltam az énekest. Egy énekes… nem… egy sztár van a házamban!

- Hűha! A te házad sokkal nagyobb, mint az enyém! – ámuldozott.

- Biztos… én nem tudom – ültem le a kanapéra. – Harry!

- Igen? – ült le mellém.

- Köszönöm, hogy megmentettél, és hogy hazahoztál! – kisebb szünet. - Ha te nem lettél volna ott, ki tudja mit tett volna velem Daniel! – hajtottam le a fejemet.

- Nem kell megköszönnöd! – mikor már tiltakozni akartam volna, folytatta. – Amint megláttam, hogy mit művel veled az az ember, egyből odarohantam!

- Nem tudom, hogy hogyan verhetett így át! – folyt le egy könnycsepp az arcomon.  Hazz az államnál fogva felemelte a fejem, és mélyen a szemembe nézett.

- Nem lesz semmi baj! – ölelt magához.

- Köszönöm! – duruzsoltam bele a nyakába. És egyszer csak éles fájdalom nyílalt a fejembe. – Au! – távolodtam el tőle, és a fejemhez kaptam.

- Neked vérzik a fejed! Hol van az elsősegély láda? – pattant fel.

- Azt hiszem a fürdőben!- mutattam el balra.

- Szaladok! – rohant el, és másodperceken belül visszatért. – Itt vagyok! – ült le velem szemben, és elkezdte kitisztítani a sebemet.

- Nagyon csúnya? – kérdeztem.

- Nem… csak egy karcolás – magyarázta, miközben leragasztotta egy ragtapasszal, mire én felszisszentem. – Bocsi! – simította meg az arcom.

- Semmi baj! És köszi… még egyszer! – bújtam hozzá.

- Szívesen! – simogatta a hátam. – Lehetséges, hogy mennem kéne, mivel már éjfél elmúlt! – nézte meg a karóráját. Felállt, és az ajtó felé indult.

- Harry, várj! – mentem utána. – Köd van, és ki tudja mikor tér magához Daniel! Amint felébred, biztos vagyok benne, hogy ide fog jönni! – kezdtem el magyarázkodni. – Szóval… Nem… nem szeretnél itt maradni? – mondtam ki nagy nehezen.

- Öhm… persze… itt maradok!

- Oké, akkor a lépcső után balra, a második ajtó a te szobád lesz.

- Értettem – indult el. Én bementem a szobámba és a bőröndömből kivettem a pizsamám. Mindössze egy rövidnadrág és egy spagetti pántos felsőből állt. Betántorogtam a szobámhoz tartozó fürdőbe, levetkőztem, majd beálltam a zuhany alá. Gyorsan lemosakodtam, majd kiléptem a zuhanyzóból és magam köré tekertem a törölközőmet. Gyorsan felvettem a pizsamám, és kimentem a folyosóra. Harry pont ugyanakkor lépett ki, mint én. Az arcszínem egyből vörösre váltott, mivel Harryn csak egy… alsónadrág volt. Bőre csillogott a víztől és hasán lévő kockái gyönyörűen kirajzolódtak, s minden egyes tetkóját láthattam. Felém indult, majd így szólt:

- Csak jó éjszakát szerettem volna kívánni! – somolygott.
- Én is… - rágcsáltam a szám szélét.
- Ahogy látom, van egy tetoválásod! – mutatott a vállamra.
- Igen… még tizenhat évesen csináltattam ezt a hangjegyet, mert akkor döntöttem el, hogy a zene lesz az életem! – mosolyodtam el, közben megjelentek a fejemben különböző filmkockák, amik a tetoválásom emlékeit hozták elő.
- Oh… és tudsz valamin játszani? – kérdezte.
- Nyolc éves korom óta tanulok gitározni, és akkor kezdtem el külön énekórákra járni!
- Nem játszanál nekem valamit?
- Öhm… nem tudom… nagyon szégyenlős vagyok… - hajtottam le a fejemet.
- Na… csak az én kedvemért!
- Nem is tudom… - mosolyogtam.
- Na… - fogta meg a kezem.
- Rendben, de csak egy dal! – mutattam fel a mutató ujjamat.
- Fuck yeah! – kiáltotta, majd követett a szobámig. Ott leült az ágyamra, én pedig előszedtem a gitáromat.
- Mit fogsz játszani? – kérdezte.
- Hmm… legyen a You and I! – mosolyodtam el. Lassan elkezdtem pengetni a gitárt, majd belekezdtem a dalba. Eleinte nagyon félénk voltam, de ahogy Hazz rubint zöld szemeibe néztem, minden félelmem elszállt, és olyan volt, mintha csak mi ketten lettünk volna a világon. Senki más. A refrénbe már Harry is beszállt, hangja észveszejtő volt. Férfias, de mégis gyönyörű. Véget ért a dal.
- Gyönyörű vagy! – jött közelebb hozzám. Egyre közelebb és közelebb hajolt, és mikor már azt hittem, hogy meg fog csókolni, kicsapódott az ajtó.
- Ez mégis mi? – üvöltötte Daniel, akinek egy cső volt a kezében.
- Dan… ez nem az, aminek látszik! – álltam fel, és éreztem, ahogy egy könnycsepp folyik le az arcomon.
- Miért magyarázkodsz neki? Már nem jártok… - állt fel Harry is.
- Nem járunk? – kérdezte tágra nyílt szemekkel.
- Szerinted képes lennék azok után is veled lenni, hogy majdnem megerőszakoltál? – kiabáltam.
- Ezt csak azért mondod, mert ez a hajas baba magába bolondított! – ordította. – De nyugi, nem lesz ez sokáig így! – a cső lendült, ugyanis le akarta ütni Harryt, de én elé ugrottam. Annyira emlékszem, hogy valamit lefejeltem, de utána minden kiesett…

Harry szemszöge

- Lis! – kaptam utána. Nem volt magánál, és vérzett a feje. – Most nézd meg mit tettél! – kezdtem el kiabálni. 
- Nem őt akartam leütni, hanem téged! Tehetek róla, hogy eléd ugrott?
- Megöllek te állat! – engedtem el Lisat, majd bemostam egyet, annak a rohadéknak. Egyből kiterült, én pedig odarohantam az eszméletlen lányhoz.
- Lis… Lisa! – ráztam meg, de még csak meg sem mozdult. – Fel kell hívnom Louist! Hol a telefonom? – megpillantottam az éjjeliszekrényen, majd gyorsan tárcsáztam. – Gyerünk… Vedd fel!
- Igen? – szólt bele Lou.
- Harry vagyok! Gyorsan ide kell jönnöd… Lis megsérült! – kezdtem el hadarni.
- Várj, várj, várj… Ki az a Lis? – kérdezte.
- Az, akinél itt vagyok… gyorsan gyere!
- Rendben, de hol vagy?
- SMS-ben küldöm a címet… siess! – tettem le. Ahogy ígértem, el is küldtem a címet, majd beszaladtam a fürdőbe egy törölközőért. Lisa fejéhez szorítottam, és felemeltem, majd levittem a lépcsőn. Kiszaladtam a házból a kocsiig, kezemben Lisával.
- Nagyon vérzik a feje, siessünk a közeli kórházba! – segített be a kocsiba, majd ő is gyorsan beszállt és elindultunk a kórház felé.

 

01 - Hagyj békén!

Leszálltunk a gépről és Daniel ment előttem, majd hirtelen megfordult.

- Segítsek a bőröndödet vinni? - kérdezte. Én nagyon meglepődtem ezen a kérdésen.

 - De, az jó lenne, mert nagyon nehéz! - mondtam és kivette a kezemből, másik kezével pedig összekulcsolta ujjainkat.

 - Figyu Lisa! - kezdte zavartan.

- Igen? - kérdeztem nagy szemekkel.

- Ami a repülőn történt azt... nagyon sajnálom! Nem akartam! Csak hirtelen felindulásból történt! – vallotta be miközben megállt velem szemtől szemben.

 - Semmi baj Daniel, már nem haragszom! – megöleltem nyugtatásképp, mire úgy éreztem, mintha valaki figyelt volna minket a hátam mögött.  Meg akartam fordulni, de Daniel visszarántott és megcsókolt. De nem akármilyen csókot adott! Ez most sokkal szenvedélyesebb és… jobb volt.

 - Szeretlek! - lehelte ajkaimra.

- Én is téged! - apró puszit nyomtam szájára. Megfordultam, és mintha ugyan azt a fiút láttam volna elmenni, akibe a mosdó előtt beleütköztem.

- Jössz Cicus? - kérdezte.

- Igen megyek!

Fogtunk egy taxit és elmentünk a lakásunkhoz, amit apa vett. De amikor kiszálltam, meglepődtem, ahogy Dan is.

- Ez nem egy lakás! Ez egy palota! - mondta tátott szájjal.

- Biztos, hogy jó helyre jöttünk? - tűnődtem el, közben kinyitódott az ajtó.

- Tomorrow kisasszony? - kérdezte egy dagadt férfi.

- Igen?

- Itt a kulcs a házhoz parancsoljon! - dobta oda nekem.

- Kössz! - szóltam oda egy kicsit lenézően.

- Jó szórakozást! - mondta és ránk kacsintott.

 - Daniel, ezt mire érthette? - ki sem mondtam, de már felkapott és felvitt a lépcsőn. - Daniel tegyél le! - szóltam neki mérgesen! Mintha meg sem hallott volna, bevitt a hálószobába és lerakott az ágyra. Elkezdte kigombolni az ingét, így megpillanthattam hasizmait.

 - Daniel tudod, hogy még nem akarom!

- Nyugi, jobb hamar túlesni rajta, és óvatosan fogom csinálni! - kacsintott.

-Hagyj békén!- ordítottam. Lecsapott ajkaimra és lágyan megcsókolt, miközben oldalamat simogatta a pólóm alatt. Viszonoztam a csókját, de gyorsan észbe kaptam, amint feljebb tolta a felsőmet. Lelöktem magamról, csak hogy leesett az ágyról. Lehet, hogy egy kicsit erősen, mert beverte a fejét a kisasztalba és valószínűleg elájult.

- Daniel? Daniel? – hisztérikus állapotban voltam, mikor szólongattam - Istenem mit tettem? - folytak a könnyeim, de váratlanul megmozdult. Az futott át az agyamban, hogy most örüljek, hogy nem halt meg vagy inkább féljek, hogy mit akar velem csinálni.

- Te rohadt ribanc, ezért kapsz! - mondta dühösen és el akart kapni, de elugrottam onnan és gyorsan kifutottam a házból. Már nagyon sötét volt. Most merre mennyek? Nem ismerem ezt a környéket.

 - Lisa! Nem bújhatsz el előlem! Gyere ide bébi! - ordította és én hátrafordultam, de a hirtelen mozdulattól elestem.  - Azt hitted, hogy ilyen hamar megszabadulhatsz tőlem? Hát tévedtél! – Mondta, miközben neki nyomott a falnak.

- Most végre megkapom azt, amit szeretnék már, amióta elkezdtünk járni! - közben a szoknyámat egyre lejjebb és lejjebb húzta, a nyakamat pedig elkezdte szívni.

- Daniel engedj el! - mondtam neki sírva.

- Nem, most szépen itt maradsz, amíg én végz... – mielőtt kimondhatta volna, ágyékon rúgtam. El akartam futni, de a hajamnál fogva visszahúzott. - Ezt kár volt, ribanc! - mondta és a kezét emelte, majd megütött.

- Ha bántani mered, velem gyűlik meg a bajod! - szólt közbe egy ismerős férfihang.

- Mert különben? Mi lesz? - kérdezte Dan gúnyosan. Lekevert egyet az idegennek és Ő a földre terült. Daniel felém közeledett. - Most te jössz! – mondta, de összeesett, mert valaki leütötte hátulról.

- Jól vagy? – szólt a férfi és a kezét nyújtotta.

- Igen, köszi! - amikor felnéztem, azzal a sráccal találtam szembe magam, akivel összefutottam a repülőn.