03 - Kórház

Harry

- Mi történt? – kérdezte Lou.

- Megjelent az exe… veszekedtek, majd meg akart engem ütni, de Lis elém ugrott, így őt ütötte le.

 - Szorítsd jó szorosan a fejéhez! – magyarázta.

- Azon vagyok! - feleltem kicsit ingerülten.

 - Megérkeztünk! - állította le a motort, majd kiszállt a kocsiból és kinyitotta az ajtót. Befutottunk a recepcióra.

- Gyorsan egy hordágyat! - kiáltotta a nővér. Meghozták a hordágyat és ráfektettem Lisát, majd eltolták.

 - Nyugi, Harry! Nem lesz semmi baj! - nyugtatott Lou.

 - Remélem! - ültem le az egyik székre és a kezembe temettem az arcomat. - Remélem nem lesz semmi baja! Tudom, hogy csak egy napja ismerem, de eszméletlenül beleszerettem ebbe a lányba! Ha valami baja esik, én abba belehalnék. Egy napot se bírnék ki nélküle.

- Srácok! - kiáltotta valaki. Felemeltem a fejem… Liam és Niall volt az.

- Ti mit kerestek itt? - kérdeztem csodálkozva.

- Louis mondta, hogy megsérült a barátnőd és hogy korházba kell vinni. - magyarázta Niall

- Lis nem a barátn... – nem tudtam befejezni, ugyanis Lisa szobájából kijött egy orvos. - Doktorúr! - szaladtam oda hozzá. - Hogy van Lisa? – kérdeztem.

- Tomorrow kisasszony... remekül van!  Stabilizálva lett az állapota és a sérülését pár öltéssel összevarrtuk. Holnap már hazamehet, de estére bent tartjuk megfigyelésre. Nem lesz semmi baj! - veregetett vállba a férfi.

- Köszönöm! - fújtam ki a levegőt.

 - Meg mondtam, hogy minden rendben lesz! - ölelt át hátulról Lou.

- Szerintetek bemehetek hozzá? - fordultam a srácokhoz.

- Szerintem igen! - helyeselt Liam. Elindultam az ajtó felé, rátettem a kezem a kilincsre, vettem egy mély levegőt és benyitottam.

- Harry! - suttogta Lis.

- Lisa…

Lisa

Kinyitottam a szemem és egy kórteremben ébredtem. Valaki matatott mellettem.   Odafordultam és az orvos volt az, aki épp a kórlapomba írogatott.

- Á! Tomorrow kisasszony… hogy érzi magát? - világított a szemembe, ami nagyon nem esett jól.

- Öhm… jól… csak a fejem fáj és rettentően szédülök! – hunyorogtam.

- Ez természetes! Egy kis pihenés és már is jobban lesz! – kacsintott.

- Köszönöm, Doktor úr! – mosolyogtam.

- Kérlek! Csak Tom! - mosolygott.

- Tom. Rendben. Akkor köszönöm Tom! – nevettem.

- Nincs mit! - kacsintott egy utolsót és kiment. Remélem nem fog rám szállni! Félreértés ne essék, jól néz ki, de én Harryt szeretem... és olyan jó lenne, ha itt lenne! Gondolatmenetemet egy ajtónyitódás zavarta meg.

- Harry... – suttogtam.

- Lisa! - futott ide hozzám és szorosan megölelt. - Annyira örülök, hogy semmi bajod! - fogta keze közé az arcom és egy puszit lehelt homlokomra.

- Ugyan, ez csak egy apró kis karcolás... – hárítottam.

- Apró kis karcolás, ami miatt majdnem meghaltál! – Istenem, de cuki, amikor ennyire aggódik!

- Igen, de itt vagyok… hála neked! - öleltem meg.

- És Louisnak - simogatta hátam.

- Milyen Louis? - távolodtam el tőle.

- Tomlinson – mosolygott.

- Úristen! Ezt nem hiszem el! Találkoztam Louis Tomlinsonnal... és én semmire nem emlékszem belőle… - szomorodtam el.

- Ki kell mennem valamiért, addig maradj itt... -állt fel. - El ne vessz! - mosolygott és kiment. Találkoztam Louis Tomlinsonnal… a… a… One Direction-ből… és semmire sem emlékszem, mert az a hülye Daniel úgy leütött, hogy majdnem meghaltam... Még egy ok amiért jobban utálom!

- Hogy van a beteg? - basszus úgy megijedtem, hogy megfagyott bennem a vér is… Már készültem arra, hogy leordítsam, de amikor megfordultam, lefagytam.

- Öhmm… öhmm… hihi… ööö... – Úristen, de béna vagyok!

- Nem hangzik valami kecsegtetően… - nevetett Louis. Igen… Louis Tommlinson!

- Nem, nem, nem! Jól vagyok csak… uramisten… te Louis Tommlinson vagy! - böktem ki nagy nehezen. Apám, a szívroham kerülget!

- Igen. Te pedig... - ült le a székre. – Várj, meg ne mond! Tudom… áá előbb mondta Harry… öhmm - gondolkodott mire én hangosan felnevettem. - Megvan! - jelentette ki büszkén. - Lisa! - mosolygott önelégülten.

- Talált, süllyedt! – nevettem. - De a teljes nevem Lisa Tomorrow! – mosolyogtam.

- És amúgy jobban vagy? – kérdezte.

- Igen… csak a fejem szét akar robbanni, meg rettentően szédülök, de ezeket leszámítva igen! – mondtam. - És Louis… Harry mesélte, hogy te hoztál be a kórházba… Köszönöm!

- Semmiség csajszi! – kacsintott.

- Na? - jött be Harry. - Megismerkedtetek? – kérdezte.

- Ühümm... - állt fel Lou. – Vigyázz, mert a végén még ellopom! – nevetett.

- Na, azt merd meg! – felelte Harry.

- Oké! Oké! - tette fel a kezét megadásképp. - A tiéd lehet! - veregette vállba.

- Sejtettem… - nevetett fel.

- Na, jó! Megiszok egy kávét szerintem… fél óra és visszajövök! - nézte az óráját.

- Addig szólj a srácoknak, hogy bejöhetnek! Niall nagyon kíváncsi, hogy mi van vele! – mondta.

- Remélem nem halottam félre! – mosolyogtam. - Niall… Liam is itt van? - bújt elő belőlem a Directioner.
- Igen… mindenki itt van! - nevetett Harry. Lefagyhatatlan mosoly jelent meg az arcomon. Nem hiszem el, hogy találkozok a One Directionel... vagyis az egész bandával. Niall meg kíváncsi, hogy, hogy vagyok. Jézusom!

- Rendben, akkor szólok nekik! - ment ki Louis.

- Lis ugye tudod magad kontrolálni és nem kezdesz el sikoltozni? - ült le mellém Hazz.

- Hogy sikoltozzak, amikor még vécére elmenni sincs erőm? - húztam fel a szemöldökömet.

- Ez igaz… - mosolygott. - Gyere ide! - húzott magához és megölelt. Olyan jó Harry illata! Ölelkezésünket egy halk ajtónyikorgás zavarta meg.

- Öhmm… zavarunk? - kérdezte cukin Niall. Mögüle feltűnt Liam is. Jesszuskám… teljesült egy álmom, amit már vagy öt éve dédelgetek…

- Nem, gyertek csak be! - karolt át Harry. A srácok leültek egy-egy székre és minket figyeltek. Pontosabban… engem. - Be szeretném mutatni Lisa Tomorrow-ot!

- Sziasztok! - köszöntem halkan.

- Nem harapunk! - nevetett Niall.

- Csak ha kell! - kacsintott Liam. - És hogy vagy? – kérdezte.

- Jobban… - mosolyogtam.

- Ennek örülök! Tudod Hazz nagyon ki volt készülve miattad! - magyarázta Niall. Felnéztem Harryre, aki elmosolyodott és szorosan a nyakához bújtam.

- Mondtam, hogy ne aggódj annyit nem lesz semmi baja! - nevetett Liam.

- Tényleg amúgy hogy történt ez az egész? - tette fel a világ legjobb kérdését Niall.

- Öhmm… - hajtottam le a fejem. – Hát… nem igen emlékszem pontosan… - hazudtam. - Csak arra, hogy Daniel megvert… egy sikátorban és Harry pont arra járt… és megmentett. Hazakísért és végig ott volt velem… egyszer csak megjelent Daniel és Harryt akarta leütni, de elé álltam, így engem... ütött le… - az utolsó szavakat már suttogva mondtam, mivel már a sírás határán voltam. Hazz megsimogatta a vállam és magához ölelt.

- Daniel… a volt barátod ugye? - kérdezte Liam. Válaszként csak bólintottam. Nem tudtam visszatartani könnyeimet, így halk zokogásba kezdtem, mire Harry szorosan átölelt.

- Semmi baj… shh… - simogatta a hátam. Azt éreztem, hogy valakik még átöleltek hátulról. Gondolom csak Niall meg Liam lehet az.

- Ne sírj, mert akkor mi is sírunk! - hüppögött Liam.

- Most biztos hülyének néztek, hogy itt bőgök… - töröltem meg szemeimet.

- Miért néznénk hülyének!? Mindenki szokott sírni! - simogatta meg a karomat Niall.

- Köszönöm srácok! - csúszott egy mosoly az arcomra.

- Csoportos öleléééés! - kiáltotta el magát Niall és mindenki engem ölelt körbe.

- Levegőt azért kaphatnék? – nevettem. - Meg ne fujtsatok… - feleltem nevetve.

- Ja! Nekem a későbbiekben szükségem lesz rá! - tolta el finoman a srácokat Hazz.

- Értjük Hazz, hogy mire lesz szükséged rá… - mosolygott perverzül Liam.

- Háááát… most, hogy így mondod… - töprengett el Harry. Jesszuskám… most komolyan a nem létező nemi életemet tárgyalják ki? Hova csöppentem én?

- Most komolyan a nem létező nemi életem tárgyaljátok ki? – nevettem.

- Hát valakinek azt is kell… - horkant fel Niall.

- Majd Harry meg is teszi! - kiáltott fel Liam, mire mind a három srác felnevetett.

- Atya úr Isten! - temettem arcomat a kezeimbe. - Ti mindig ilyen perverzek vagytok? - tettem fel a nagy kérdést.

- Csak alkalmanként.-jelentette ki Harry

- Jó téged megértelek, hogy perverz vagy… meg Liamet… de Niall… rólad azt hittem egy csendes kis ír manó vagy! - az utolsó szavakat már nevetve mondtam.

- Micsoda? - csattant fel Liam. - Niall a leghangosabb a bandából! És rólam miért hiszed azt, hogy perverz vagyok? – kérdezte.

- Mert ha rád néz valaki, egyből az ugrik be, hogy húú, de szexi pasi… - magyaráztam. - És a szexi pasik kilencvenöt százaléka perverz... – mosolyogtam. - Nézz csak Harryre… ő szexi is meg perverz is… - mutattam az említett személyre.

- Ezt elismerésnek veszem… - büszkélkedett Hazz.

- Az én szememben pedig te egy roppant perverz lánynak tűnsz… - simogatta láthatatlan szakállát Liam.

- Heh… nem ismersz te engem annyira! – hunyorogtam.

- Majd kialakul… - tárta szét karját.

- Viszont lehet, hogy mennünk kéne... - nézett telefonjára Niall, majd felállt Liamel együtt.

- Jobbulást csajszi! - nyomott egy puszit homlokomra Liam. - Jövünk majd látogatni! – kacsintott.

- Rendben! – mosolyogtam.

- Vigyázz magadra… - adott egy arcra puszit Niall. - Pihenj sokat! - ölelt meg.

- Oké, meg lesz! - simogattam a hátát.

- Sziasztok! - köszöntek el kórusban, majd elindultak az ajtó felé, amin bejött Lou.

- Hova? Hova? – kérdezte.

- Haza és te is jössz! - magyarázta Liam.

- Oké csak beugrok a pulcsimért meg elköszönök! - jött be. A fotelból felvette a pulcsiját majd odajött hozzám. – Pihengessél, és ne erőltesd meg magad…vili? – kérdezte.

- Vili! – nevettem, majd adtam egy puszit neki.

- Na, akkor léptünk… - vette fel pulcsiját. - Aztán semmi huncutkodás! - nevetett majd kifutott az ajtón.

- Ez hülye… - dőltem nevetve Hazzhoz.

- Szokása… - karolt át.

- Olyan álmos vagyok, hogy leragadnak a szemeim… - dőltem el nevetve az ágyon.

- Akkor talán ideje aludni! - feküdt mellém és meglepett a következő mozdulata. Átkarolt, majd a fejemet a mellkasán nyugtattam. Olyan jó hallani Harry szívdobogását… igaz kicsit szabálytalan… de mégis olyan… megnyugtató. - Jó éjt! - puszilt bele a hajamba. Felnéztem gyönyörű zöld szemeibe, és azonnal elvesztem bennük. Lassan közeledni kezdett… és megcsókolt.

Bocsánat hogy ilyen rövid lett :/ Remélem azért tetszett ;) Sok még mindig a tanulni valóm :D Csináltunk ma egy vizsga elötti próba vizsgát..éééés..hááát..Mindenki megbukott :D Van még mit csiszolgatnom a varrási technikámon :D Igérem igyekszem egy kicsit elöbb hozni a részeket!! :*

~Mrs.Tomlinson~