01 - Hagyj békén!

Leszálltunk a gépről és Daniel ment előttem, majd hirtelen megfordult.

- Segítsek a bőröndödet vinni? - kérdezte. Én nagyon meglepődtem ezen a kérdésen.

 - De, az jó lenne, mert nagyon nehéz! - mondtam és kivette a kezemből, másik kezével pedig összekulcsolta ujjainkat.

 - Figyu Lisa! - kezdte zavartan.

- Igen? - kérdeztem nagy szemekkel.

- Ami a repülőn történt azt... nagyon sajnálom! Nem akartam! Csak hirtelen felindulásból történt! – vallotta be miközben megállt velem szemtől szemben.

 - Semmi baj Daniel, már nem haragszom! – megöleltem nyugtatásképp, mire úgy éreztem, mintha valaki figyelt volna minket a hátam mögött.  Meg akartam fordulni, de Daniel visszarántott és megcsókolt. De nem akármilyen csókot adott! Ez most sokkal szenvedélyesebb és… jobb volt.

 - Szeretlek! - lehelte ajkaimra.

- Én is téged! - apró puszit nyomtam szájára. Megfordultam, és mintha ugyan azt a fiút láttam volna elmenni, akibe a mosdó előtt beleütköztem.

- Jössz Cicus? - kérdezte.

- Igen megyek!

Fogtunk egy taxit és elmentünk a lakásunkhoz, amit apa vett. De amikor kiszálltam, meglepődtem, ahogy Dan is.

- Ez nem egy lakás! Ez egy palota! - mondta tátott szájjal.

- Biztos, hogy jó helyre jöttünk? - tűnődtem el, közben kinyitódott az ajtó.

- Tomorrow kisasszony? - kérdezte egy dagadt férfi.

- Igen?

- Itt a kulcs a házhoz parancsoljon! - dobta oda nekem.

- Kössz! - szóltam oda egy kicsit lenézően.

- Jó szórakozást! - mondta és ránk kacsintott.

 - Daniel, ezt mire érthette? - ki sem mondtam, de már felkapott és felvitt a lépcsőn. - Daniel tegyél le! - szóltam neki mérgesen! Mintha meg sem hallott volna, bevitt a hálószobába és lerakott az ágyra. Elkezdte kigombolni az ingét, így megpillanthattam hasizmait.

 - Daniel tudod, hogy még nem akarom!

- Nyugi, jobb hamar túlesni rajta, és óvatosan fogom csinálni! - kacsintott.

-Hagyj békén!- ordítottam. Lecsapott ajkaimra és lágyan megcsókolt, miközben oldalamat simogatta a pólóm alatt. Viszonoztam a csókját, de gyorsan észbe kaptam, amint feljebb tolta a felsőmet. Lelöktem magamról, csak hogy leesett az ágyról. Lehet, hogy egy kicsit erősen, mert beverte a fejét a kisasztalba és valószínűleg elájult.

- Daniel? Daniel? – hisztérikus állapotban voltam, mikor szólongattam - Istenem mit tettem? - folytak a könnyeim, de váratlanul megmozdult. Az futott át az agyamban, hogy most örüljek, hogy nem halt meg vagy inkább féljek, hogy mit akar velem csinálni.

- Te rohadt ribanc, ezért kapsz! - mondta dühösen és el akart kapni, de elugrottam onnan és gyorsan kifutottam a házból. Már nagyon sötét volt. Most merre mennyek? Nem ismerem ezt a környéket.

 - Lisa! Nem bújhatsz el előlem! Gyere ide bébi! - ordította és én hátrafordultam, de a hirtelen mozdulattól elestem.  - Azt hitted, hogy ilyen hamar megszabadulhatsz tőlem? Hát tévedtél! – Mondta, miközben neki nyomott a falnak.

- Most végre megkapom azt, amit szeretnék már, amióta elkezdtünk járni! - közben a szoknyámat egyre lejjebb és lejjebb húzta, a nyakamat pedig elkezdte szívni.

- Daniel engedj el! - mondtam neki sírva.

- Nem, most szépen itt maradsz, amíg én végz... – mielőtt kimondhatta volna, ágyékon rúgtam. El akartam futni, de a hajamnál fogva visszahúzott. - Ezt kár volt, ribanc! - mondta és a kezét emelte, majd megütött.

- Ha bántani mered, velem gyűlik meg a bajod! - szólt közbe egy ismerős férfihang.

- Mert különben? Mi lesz? - kérdezte Dan gúnyosan. Lekevert egyet az idegennek és Ő a földre terült. Daniel felém közeledett. - Most te jössz! – mondta, de összeesett, mert valaki leütötte hátulról.

- Jól vagy? – szólt a férfi és a kezét nyújtotta.

- Igen, köszi! - amikor felnéztem, azzal a sráccal találtam szembe magam, akivel összefutottam a repülőn.