00 - Prológus

Végre betöltöttem tizennyolcadik életévemet és sikerült az apámat rávenni, hogy elengedjen Londonba.

- Biztos, hogy el akarsz menni? - kérdezte.

- Apa. Nyugi meg leszek és amúgy is, velem jön Daniel.

- Ja tényleg az meg a másik, ha esetleg úgy adódna a helyzet… - nyújtott át egy piros dobozt, ami nagyon gyanús volt. 

- Most komolyan? - egy doboz fogamzásgátlót adott nekem.

- Miért? 18 vagy. Az a lényeg, hogy védekezzetek! - mondta hangosan a repülőtéren és hirtelen úgy éreztem, mintha mindenki minket bámulna.

-Nem lehetne halkabban? Mindenki minket figyel!- mire kimondtam ezt a mondatot meg is bántam. Apa felállt egy bőröndre, ami kicsit megingott és hangosan elkiáltotta magát:

-NEM ÉRTEM, HOGY MIT KELL BÁMULNIA MINDENKINEK! NEM LÁTTAK MÉG EGY OLYAN APÁT, AKI KÍVÁNCSI A LÁNYA NEMI ÉLETÉRE?-ez nagyon ciki!

Gyorsan elkezdtem pakolni és elraktam apa „ajándékát” is, amit Danielnek és nekem szánt.

Azt hittem, hogy ott helyben elsüllyedek szégyenemben! Utoljára visszaszaladtam, hogy adjak egy puszit a szüleimnek.

-Nagyon fogtok nekem hiányozni!- mondtam már szinte sírva.

-Te is nekünk Lis!- mondta apa könnyekkel a szemében. Anya oldalba könyökölte.

-Vagyis, mindketten hiányozni fogtok!- Danielt láttam, hogy jön felém dülöngélve. Nem igaz, hogy még itt is részeg!

-Nem lehetne sietni Cica? Eléggé kanos…illetve mindjárt indul a gép. - apa szúrós szemekkel nézett végig Danielen.

-Persze, megyünk.Nyugi!

-Ott várlak!- mondta elég perverzen és kivette a táskámból a fogamzásgátlót. Mit akar ez velem csinálni?

***Hangosbemondó***

A KETTES JÁRAT  húsz PERC MÚLVA INDUL!KÉRJÜK UTASAINKAT, HOGY FOGLALJÁK EL ÜLŐHELYEIKET. 

-Basszus! Le fogom késni!- még gyorsan elköszöntem anyáéktól és Daniel után rohantam. Hallottam, hogy apa még utánam kiabál:

-AZTÁN VÉDEKEZZETEK!- miért vannak nekem ilyen ciki szüleim? Megragadtam kicsit kába barátom karját és a géphez futottunk. Pont egymás mellett kaptunk helyet.

-Ébressz fel, ha Londonban vagyunk! Addig alszok egy kicsit!- elővettem a fejhallgatómat és az iPodomat. De Daniel elkezdte simogatni a combomat.

-Dan ezt már megbeszéltük. Majd egyszer annak is eljön az ideje!Tudod, hogy én még szűz lány vagyok és még nem akarom elveszíteni! Főleg nem itt!- mondtam miközben mélyen belenéztem mogyoróbarna szemeibe.

-De minek akarod megváratni?- mondta miközben kivett a zsebéből valamit. – Nem szenteljük fel apud ajándékát?- még jó, hogy most jött a stewardess.

-Elnézést kisasszony!- szólítom meg. – Nem érzem valami jól magam. Megmutatná, hogy merre van a mosdó?- kérdeztem, miközben Daniel a nyakamat kezdte el puszilgatni.

-Persze! Erre tessék! De ha nem baj a másod osztály mosdója nem működik jelen pillanatban, ezért csak az első osztályét használhatja!

-Megfelel az is.

-Akkor parancsoljon!A folyosó végén balra. – mondta

miközben a barátomat stírölte.Jó lenne, ha leakadna róla!

Elértem a mosdókat és bementem a női WC-be. Megvártam a szokásos 15 percet mire Daniel hormonjai lecsillapodnak. De arra lettem figyelmes, hogy egy lila folt van a nyakamon.

-Ezt nem hiszem el!- morogtam halkan. Még jó, hogy magammal vittem a táskámat.

Alapozóval sikerült valamennyire eltüntetnem a foltot, de még egy kicsit látszott. Mikor végeztem, kimentem és egy magas fiúba ütköztem. Felnéztem és egy nagyon ismerős arcot láttam.

-Bocsánat!- kértem bocsánatot illedelmesen.

-Nincs semmi baj!- mosolygott. Olyan szép a mosolya!És az illata mennyei!Várjunk!Mi?...

-Huhh…Bocsi, de most vissza kell mennem a barátomhoz!- ezt nem kellett volna mondanom.

-Barát? Úgy érted pasi?- mondta eléggé zavartan.

-Igen.- gyorsan elszaladtam és még mondott valamit, de a mondat felét nem hallottam tisztán. Valami olyasmit mondott, hogy az én nevem Ha…

Visszaültem a helyemre és Dan dühös pillantásával találtam szembe magam.

-Mit csináltál azzal a hajas babával? - kérdezte dühösen.

-Semmit!Csak beszélgettem vele. - mondtam miközben a fejemre tettem a fejhallgatót.

-Vettem észre!- nézett vissza a srácra lenézően, akivel beszélgettem. – Na jó inkább alszok!Jó éjt Kicsim!- és közbe lopott egy csókot.

-Neked is Dan!- csókoltam vissza. – De legközelebb ne igyál, ha a nyelved le akarod dugni a torkomon!- mondtam neki nevetve.

-Megígérem! –ezzel hátradőlt, lecsukta szemeit és elaludt. Én addig is a kedvenc számomat hallgattam, ami a You and I.

Szemeim szépen lassan lecsukódtak és elnyom az álom. Nem tudom, hogy hány óra telhetett el, de arra ébredek, hogy valaki elkezdi puszilgatni az arcom. Ez csak egy ember lehetett, úgyhogy kinyitottam szemeimet és Dan tekintetét pillantottam meg.

-Jó reggelt Cica!- mondta most már józanul.

-Neked is!- adtam szájára egy puszit. Közben odajött hozzánk az a stewardess nő, aki korábban eligazított a mosdóval kapcsolatban.

-Jó napot!Megérkeztünk Londonba!- mondta és elment, de visszafordult és kacsintott a barátomra!Ha nem egy repülőn lennénk, biztos, hogy neki mennék.

Üdvözlő!

Sziasztok!Újabb bloggal jelentkezem, de ezúttal nem én írom a történetet! Egyik kedves barátnőm az írója és javasoltam neki, hogy csináljon blogot. De ő ismeretlen akart maradni és még nem vezetett blogot, ezért megkért engem, hogy készítsek egyet. A blogot én vezetem, viszont a történetet ő írja. Design az még nincs, de már kérdezősködöm ez ügyben. Lehet, hogy még ma kiteszem a prológust.